A dühös ember

„Jó ideje figyelem a Tisztelt Ház elnökét, aki a szememben Hamvas tanár úr reinkarnációja. Ha tehetné, kiállítana minden pisszenő képviselőt az ellenzék soraiból, ha nem röstellne lerohanni a pulpitus legfelső polcáról, talán grabancon kapná valamelyik diplomás kommunistát, és keresne számára egy fogast a folyosón.

A minap megint anya jutott eszembe. Hallgattam a házelnök legutóbbi dühös kirohanását, néztem a tévében haragtól remegő bajuszát, és elképzeltem, most legszívesebben beírt volna egy jókora szekundát annak a szemtelen független képviselőnek, aki megint borsot törni merészelt az orra alá. Vagy belerúgott volna a pulpitus ajtajába. Anya most biztosan leülne mellém, megfogná a kezemet, és elkezdené elmagyarázni, miért fortyog olyan engesztelhetetlen harag ellenünk a házelnök lelkében.

És attól a naptól kezdve talán már más szemmel nézném őt is.”